AMIT AZ ELEKTROLIT- ÉS SÓPÓTLÁSRÓL TUDNI ÉRDEMES

részleteit is. Olvassátok szeretettel!

Kezdjük talán az alapoknál, mi is az az elektrolit pontosan, illetve milyen szerepet tölt be a szervezetben?

Mielőtt részletezném az elektrolitok fogalmát, szeretnék megosztani egy nagyon fontos alapelvet, mely nélkül nem tudnánk megérteni az elektrolitok igazi fontosságát, miszerint az élő szervezet sejtjei csak állandó környezetben képesek működni. Az élő szervezet valójában nem a külső környezetben él, hanem folyékony környezetében, amelyet testnedvei alkotnak, s amely az összes szöveti elemet körülveszi. Claude Bernard francia fiziológus szavaival élve ez az ún. „milieu interieur”, vagyis a belső környezet. Ennek állandóságát biztosító élettani folyamatok összessége a homeostasis, melynek elemei az izovolémia (térfogatállandóság), az izoozmózis vagy izotónia (állandó osmosisos nyomás), az izohydria (a pH állandósága), az izotermia (állandó hőmérséklet) és nem utolsósorban az izoionia (állandó ionösszetétel), utóbbi kialakításában van szerepe a cikkünkben tárgyalt elektrolitoknak. Ezen alapfogalmak szabályozása szoros kapcsolatban áll egymással, ezért bármelyik változása hatással van a többire, pl. a hypertermia (emelkedett hőmérséklet) következtében izzadás fog kialakulni, mely hypovolemiát (csökkent víztérfogatot) és hyperosmosist (növekedett osmosisos nyomást) eredményez.

A fent említett folyékony környezet elkülöníthető ún. extracelluláris, azaz „sejten kívüli” (EC) és intracelluláris, azaz „sejten belüli” (IC) térre. Az EC és IC tér összessége adja az összvíztér fogalmát, a víz, mint legfontosabb összetevő számtalan feladattal bír, funkcióját tekintve oldószer, reakcióközeg, osmoticus (koncentráció-kiegyenlítődés) erők forrása, valamint teret és formát alakít ki. Az összvíztér 1/3-ad része az EC teret alkotja, a maradék 2/3-ad az IC térben található. Az extracelluláris tér tovább osztható intravascularis (érpályán belüli), interstitialis (szövetközi) és transcellularis térre (pl. izületi nedv, csarnokvíz, mirigyváladékok, húgyhólyagban levő vizelet, gyomorbél traktusban levő folyadék).

Az elektrolitok tulajdonképpen a testfolyadékokban oldott állapotban lévő ásványi anyagok, melyek pozitív (kationok) vagy negatív (anionok) töltéssel rendelkeznek és a homeostasis stabilitásának elengedhetetlen elemei. A kationok csaknem teljes ionegyensúlyban vannak a főbb anionokkal. A legfontosabb elektrolitok a következők: nátrium, kálium, kálcium, magnézium, klór és hidrogénkarbonát.

A nátrium az EC tér legfontosabb kationja, mennyisége a vérplazmában levő elektrolitok közül a legnagyobb, 140 mmol/l. A kloridionnal – mely az EC tér legfontosabb anionja -együtt az izoozmózis fenntartása a legfőbb szerepük (a teljes ozmolalitás 90%-áért felelős). Az ozmózis lényege röviden és tömören oldószer (víz) diffúziója féligáteresztő hártyán (sejthártyán) keresztül. Az ozmózis biológiai membránokon keresztül is fellép, és alapvető szerepe van a sejtek víztartalmának alakulásában. A biológiai membránok féligáteresztők, ez azt jelenti, hogy a transzportfolyamatok során bizonyos anyagokat átengednek, míg másokat nem. A folyamatot hidrosztatikai és ozmozisnyomás irányítja. Mivel a víz szabadon átjut a membránokon, a nátriumion viszont a sejtből az EC-be nem (csak az energiaigényes Na+/K+pumpa segítségével), ezért a plazma nátriumion-koncentrációja a vér ozmotikus viszonyainak fenntartásában nagyon fontos szerepet játszik.

A kálium az IC tér legfontosabb kationja, az EC térben jóval kisebb mennyiségben van jelen. Ionpumpa mechanizmusok (Na+/K+ és K+/H+pumpa) alkotóeleme, melyen felelősek a nyugalmi potenciálért, sejttérfogatért, transzportfolyamatokért, energiafelhasználásért. A plazma káliumion koncentrációja szűk határok között változhat, ugyanis bármilyen irányú változása az idegingerület továbbítását befolyásolja. Koncentrációja akár nő, akár csökken, izomgyengeséget és a szív ingerületvezetési zavarát okozza. Hyperkaleemiában (magas K-szint) előfordulhat azonban izomgörcs is a következményes hypocalcaemia (alacsony Ca-szint) miatt.

A kálciumiumnak többek között szerepe van az ideg-izom ingerlékenység fenntartásában, az izomkontrakció kiváltásában, a membránok permeabilitásának és ingerületének szabályozásában, a véralvadásban és a csontrendszer építésében, szilárdításában. A vérplazmában 50%-ban fehérjéhez kötött formában, valamint szabad ionként és komplexekhez, kelátokhoz kötve van jelen.

A magnézium az ATP (adenozin-trifoszfát: energiaszolgáltató vegyület) metabolizmusát befolyásolja, mert a sejtekben az ATP a magnéziumionnal alkot komplexet. Részt vesz a neuromuscularis ingerlékenység fenntartásában, több száz enzim katalízisét végzi, az acetil-kolin lebontását és szintézisét segíti elő.

Hogyan vesztenek a kutyák ásványi sót és elektrolitot?

Elektrolitokat a kutyák szervezete vesén keresztül a vizelettel, a gyomor-béltraktuson keresztül bélnedv és bélsár formájában, lihegéssel és a talppárnán keresztüli izzadással tud üríteni. Alapvetően három típusát különböztethetjük meg az elektrolit-veszteségnek. Beszélhetünk ún. fiziológiás, alap veszteségről, melyet az állat vízzel és kiegyensúlyozott táplálkozással pótolni képes. Fokozott igénybevétel miatt, sport-, munka- és vadászkutyák fokozott ásványi só veszteséget szenvednek, de alapvetően ez is fiziológiás, pótlásukról külön és figyelmesen kell gondoskodni. Harmadik ilyen osztályba tartoznak a kórformák, betegségek (pl. hormonális, enteralis, paraneoplasticus, azaz daganat miatti hatások, vesén keresztüli fokozott kiválasztás) miatti fokozódott elektroliveszteségek. Az elektrolitok a homeostasis egyensúlyában vesznek részt, hiányuk a fokozott veszteség miatt egyensúly felborulását okozzák. A legesleggyakoribb ilyen problémát a profúz hányás és hasmenés tudja okozni, mellyel minden állatorvosi praxis napi szinten találkozik. Önmagában a hányás és hasmenés nem betegség, hanem tünet, melynek okait cikkünk nem tárgyalja. A hányás során jelentős víz, fehérje, kálium-, hidrogénkarbonát- és kloridion veszteség alakul ki, az elektrolithiányt tovább súlyosbítja az is, hogy ilyen esetben szájon át nem tudunk pótolni ásványi sókat a kutyának. Megoldást ilyen helyzetben a hányáscsillapítók parenteralis adása és az intravénás folyadékterápia (infúziózás) jelenthet. A különféle krisztalloid és kolloid infúziók megfelelő használatával orvosolni lehet az elektrolithiányt. Hasmenés során – különösen ha vastagbél eredetű hasmenésről van szó – jelentős víz, nátrium-, magnézium- és kloridion veszteséggel kell számolnunk.

Miért fontos ezen anyagok pótlása, illetve milyen időszakokban kiemelten fontos?

Pótlásuk fontossága abban áll, hogy hiányukban súlyos, akár életet is veszélyeztető állapotok alakulhatnak ki, melyek az alapvető anyagcsere folyamatokat, transzport folyamatokat, energiatermelő kémiai mechanizmusokat, megfelelő izom-ideg ingerlékenységet érintenek. Bizonyos életstádiumokban kiemelten fontos ezek optimális ellátása a kutyák számára, pl. laktáció során, növekedésben lévő kölyökkutyáknak, betegség alatt és a lábadozás időszakában, csonttörések gyógyulása alatt, nyári meleg hónapokban és nem utolsósorban a sport- és munkakutyák számára fokozott aktivitásuk miatt.

Igen, pont ez lett volna a következő kérdésem, hogy aktív megterhelésnek kitett kutyák esetében változik-e valami?

A munka- és sportkutyák nemcsak jelentős szellemi, hanem fizikai megterhelés alatt is állnak. A harántcsíkolt izomzat (vázizmok) izom összehúzódási mechanizmusa többek között a Na és Ca ionok mozgásán alapul. Az izomrostok (izomsejtek) kötegekbe, fibrillumokba rendezve helyezkednek el egymás mellett. Az izomsejtek (myocyták) myofibrillum struktúrákból állnak, melyek elemi összehúzódási egységekből, sarcomerekből épülnek fel. Az aktin és miozin szálak egymáshoz viszonyított helyzete változik meg összehúzódáskor, melyek elemi egysége a kálcium kötődése az ún. troponin-complexhez, a folyamat nem menne végbe a nátrium beáramlása nélkül a sarcolemma (izomsejtek plazmamembránja) belső felületére. Az optimális izomműködéshez elengedhetetlen ezen elektrolitok megléte.

Az extra munka során fokozódik a salakanyag termelődés is, melyet a szállítómechanizmusok eliminálnak, azonban ezek működéséhez is ionok szükségesek.

A mozgás hőt termel, melynek fokát súlyosbíthatja a külső környezeti magas hőmérséklet. Az izotermia (állandó hőmérséklet is része a homeostasisnak és ennek változása a többi tényezőre is hatással van). A kutyák nagyon kevés hőt képesek izzadással a talppárnán keresztül leadni, a hőcsere lihegés útján történik meg. Lihegéskor kialakul egy parietalis („fali”) és egy centralis („központi”) levegőáramlás. A parietalis lassú, szerepe abban áll, hogy fenntartja az alveolaris gáznyomás viszonyokat, a szén-dioxid eliminációja (eltávolítása) nem nő az erős lihegési frekvencia ellenére sem. A centralis gázáramlás gyors és a hőcserét szolgálja, az alevolaris gáznyomás nem érintett, továbbá stimulálja a szájüreg vízleadását, a folyamat hőt von el.

Miért kell a sópótlásra külön hangsúlyt fektetni, miért nem elegendő, ha megfelelő mennyiségű vizet iszik a kutya?

A sima víz itatásával pótolni tudjuk elvesztett vízveszteséget, azonban a szükség elektrolitokat nem tartalmazza megfelelő arányban a csapvíz négylábúink számára. Hosszantartó vízhiány, sportolás, verseny után különösen veszélyes lehet az ún. hipotóniás hiperhidráció („vízmérgezés”) jelensége, ami a túlzott vízbevitel során alakul ki, ugyanis a sima víz hipotóniás volta miatt (viszonyítva a vérben uralkodó izotóniához) víz fog beáramlani a vér alakos elemibe, különösen a vörösvérsejtekbe az ozmózis elve szerint, mialapján a féligáteresztő hártya (sejthártya) két oldalán egyensúly kialakítására törekszik a környezet. Ez haemolízishez is vezethet, vagyis a vörösvérsejtek „kidurranásához”, ennek következtében feloldónak a vörösvértestek és haemoglobin szabadul ki a vérbe.

Köszönjük szépen!