TERELÉS 2. RÉSZ, AVAGY A TERELŐVERSENYEK VILÁGA

A versenyek 3 szinten kerülnek megrendezésre, 1-s, 2-s és 3-s szinten, vagy bonyolultabb leírásban: IHT TS 1, IHT TS 2 és IHT TS 3. 3-s szinten már CACTR és CACITR címek is elérhetőek.

1-s szinten a munkavizsga után indulhatnak a kutyák. Itt még eléggé behatárolt a bíró által kérhető feladatok típusa, voltaképpen a kihajtás után a nyájjal kell a pályán sétálni, különböző akadályokon át, meg kell állni legeltetni, kivenni egy birkát és egyszer meg kell állítani az egész nyájat, a futam végén pedig minden birkát be kell terelni a kezdőkarámba. Ez így leírva békésnek és egyszerűnek tűnik. Hozzá kell tenni, hogy versenykarrierje kezdetén a legtöbb kutya még nagyon lelkes és emiatt gyakran előfordul, hogy akkora lendülettel tereli a nyájat, hogy a felvezető örül, ha a két lábán meg tud állni és nem sodorják el a birkák. Igen, a terelés véleményem szerint bizony néha az extrém sport kategóriába esik, időjárástól és a birkák kedvétől, fajtájától függően. Meg persze kiskutyánk munkakedvétől. Mivel azonban, ha a kutya a felvezetőn túltolja a nyájat akkor pontlevonás jár, így kutyánk lelkesedése bizony okozhatja a futam sikertelenségét, vagy csak a kitűnő minősítéstől való elköszönést.  A szabályzat értelmében szintet lépni 5 nagyon jó vagy 1 kitűnő minősítéssel lehet.

2-s szinten már kicsit komolyabb munkát vár el a szabályzat a kutyától, itt a kihajtás után már az több akadályt kell teljesíteni. Az akadályokon itt már a nyájnak mindenképp át kell menni, a kutya átmehet, de nem muszáj, viszont a felvezető nem léphet be az akadályba. Tehát úgy kell ügyeskedni, helyezkedni, kutyát küldeni, hogy a birka bemenjen az akadályba, mindezt kívülről. Van még úgynevezett védelem is, ami azt modellezi, amikor a kutyának meg kell védenie kitett abrakot, vagy növényzetet a birkáktól, úgy, hogy a barik azt nem ehetik meg. Az 1-s és a 2-s szint között valóban nagy különbség van, bizony a 2-s szint teljesítése igényel némi tréninget, a birka vitele és parancsra fekvés itt már nem elég. Előny, ha a kutya ismeri az irányokat, megállítható azonnal és érti, hogy a felvezető mit vár tőle.

3-s szinten versenyeznek az igazi profik. Itt már szinte csak a bíró fantáziája szab határt a kért feladatoknak, ami lehet kifutás (a nyáj valahol van, a kutyának el kell mennie és egyedül a felvezetőhöz vinnie őket), hajtás (tehát itt a sorrend: birka, kutya, ember és így sétálnak a pályán), akadályok teljesítése, a birkák válogatókarámba történő leválogatása, megjelölése, legeltetése, akár utánfutóra történő felhajtása, őrzése. A 3-s szint feladatait igyekeznek úgy összeválogatni, hogy az a mindennapi helyzeteket modellezze, tehát hogy megadott birkát kell pl. a válogatókarámba betenni, meg kell nézni a birka fülszámát, fogait, tényleges etetőhelytől kell távoltartani a nyájat, el kell küldeni a kutyát a nyájat behozni úgy, hogy nem feltétlen látja őket és még hosszan sorolhatnám. Igen, itt már elvárás a felvezetővel szemben is, hogy valamennyire „értsen” a birkákhoz, tudja, hogy hogyan kell egy barit kivenni, vegye észre, hogy a nyáj merre akar menni, mindezt persze a sikeres futam érdekében.  Jó esetben mire ide eljut egy kutya addigra már képes magát visszafogni és az utasításokat megfelelően követni.