A legtöbb sportkutyás ismeri azt az érzést, amikor a kutya otthon tökéletesen teljesít. Jó az étvágya, rendezett a széklete, energikus, kiegyensúlyozott. Aztán elérkezik a versenyszezon, és minden megváltozik. Hosszú utazások, korai indulások, új helyszínek, idegen kutyák, zajok, várakozás, izgalom, majd a verseny végére megjelenik a lazább bélsár, csökken az étvágy, érzékenyebbé válik a gyomor, vagy egyszerűen lassabbnak tűnik a regeneráció.
Ilyenkor sok gazda azonnal a táplálékot kezdi hibáztatni. Új tápot keres, megváltoztatja az etetési rendet vagy különféle emésztést segítő készítmények után nyúl. Pedig a probléma sokszor nem az etetőtálban kezdődik, hanem az idegrendszerben.
A kutya szervezete rendkívül intelligens rendszer. Minden pillanatban eldönti, hogy az adott helyzetben mely szervek működése a legfontosabb. Nyugalmi állapotban elegendő energia jut az emésztőrendszerre is, hiszen ilyenkor a szervezetnek van ideje a táplálék feldolgozására, a tápanyagok felszívására és a regeneráció előkészítésére.
Versenyhelyzetben azonban minden megváltozik.
Amikor a kutya belép egy számára izgalmas vagy megterhelő környezetbe, az idegrendszer néhány másodperc alatt aktiválja a szimpatikus idegrendszert, vagyis a közismert „harcolj vagy menekülj” választ. Adrenalin és noradrenalin szabadul fel, majd tartósabb terhelés esetén a kortizolszint is emelkedik. Ezek a hormonok nem azért termelődnek, mert a szervezet „rosszul működik”, hanem azért, mert fel kell készülnie a maximális fizikai teljesítményre.
Ennek azonban ára van.
A vérkeringés prioritásai teljesen átrendeződnek. A szervezet több vért irányít az izmokhoz, a szívhez, a tüdőhöz és az agyhoz, hiszen ezeknek a szerveknek kell biztosítaniuk a mozgást, a gyors reakciókat és az oxigénellátást. Ezzel párhuzamosan az emésztőrendszer vérellátása átmenetileg csökken. A gyomor és a belek ilyenkor egyszerűen nem élveznek elsőbbséget.
Ez az oka annak, hogy egy olyan táplálék, amelyet a kutya otthon tökéletesen megemészt, versenykörülmények között már egészen másképpen viselkedhet a szervezetében.
A stressz nemcsak a vérkeringést változtatja meg. Közvetlenül befolyásolja az emésztés működését is. Lassulhat a gyomor kiürülése, csökkenhet az emésztőnedvek termelődése, megváltozhat a bélmozgás ritmusa, és romolhat a tápanyagok felszívódásának hatékonysága. Ez önmagában is elegendő ahhoz, hogy a kutya emésztése érzékenyebbé váljon, még akkor is, ha ugyanazt az eleséget kapja, mint az év többi részében.
Kevesen tudják, hogy a bélrendszer saját idegrendszerrel rendelkezik. Az úgynevezett enterális idegrendszer több százmillió idegsejtet tartalmaz, és folyamatos kapcsolatban áll az aggyal, elsősorban a bolygóidegen keresztül. Emiatt nevezik a bélrendszert gyakran a szervezet „második agyának”.
Ha a kutya stresszt él át, az agy és a bél közötti kommunikáció is megváltozik.
Ennek következményeként módosulhat a bélmozgás, romolhat a tápanyagok felszívódása, változhat a bélfal áteresztőképessége, és felborulhat a bélflóra egyensúlya is. Mindezek együtt vezethetnek a sportkutyáknál gyakran tapasztalt emésztési problémákhoz.
A bélflóra rendkívül érzékenyen reagál a környezet változásaira. Egy hosszabb utazás, más ivóvíz, eltérő etetési időpontok, a megszokott napi rutin felborulása, a kevés pihenés vagy akár a verseny izgalma is elegendő lehet ahhoz, hogy átmenetileg megváltozzon az emésztőrendszer mikrobiológiai egyensúlya. Ennek következménye lehet a lazább bélsár, a fokozott gázképződés, az étvágy csökkenése vagy a lassabb regeneráció.
Pedig a regeneráció valójában nem az izmokban kezdődik.
Hanem a bélrendszerben.
Az izmok csak akkor képesek újjáépülni, ha a szervezet megfelelően fel tudja szívni a fehérjéket, az aminosavakat, a vitaminokat, az ásványi anyagokat és a folyadékot. Ha az emésztőrendszer működése a stressz miatt romlik, akkor a regeneráció sem lehet teljes értékű. Ezért fordulhat elő, hogy két azonos edzésmunkát végző kutya közül az egyik másnap már frissnek tűnik, míg a másik még mindig fáradt.
A jó sportkutyás ezért nemcsak az izmokat figyeli. Ugyanolyan fontos számára az étvágy, a széklet minősége, a hidratáltság és az emésztőrendszer állapota is. Ezek sokszor hamarabb jelzik a túlterhelést, mint maga a teljesítmény csökkenése.
Mit tehetünk a versenyszezonban? A legfontosabb a kiszámíthatóság. Ne a verseny napján próbáljunk ki új tápot vagy új etetési rendszert. Törekedjünk az állandó etetési időkre, gondoskodjunk a megfelelő hidratációról, biztosítsunk elegendő pihenést az utazások között, és figyeljük a kutya emésztésének apró változásait. Ezek a jelek gyakran többet mondanak a szervezet állapotáról, mint bármilyen laboreredmény.
A sportkutyák teljesítményéről sokszor az izmok jutnak eszünkbe, pedig a háttérben egy sokkal összetettebb rendszer dolgozik. Az idegrendszer, a hormonrendszer, a keringés, az immunrendszer és az emésztőrendszer folyamatosan együttműködik azért, hogy a kutya a lehető legjobb formáját nyújthassa. Ha ebből a láncból akár egyetlen elem meggyengül, az egész szervezet teljesítménye romolhat.
A Royal Essences szemlélete szerint a sportkutya felkészítése nem az edzőpályán kezdődik, és nem is ott ér véget. A valódi teljesítmény alapja egy olyan szervezet, amely képes alkalmazkodni a terheléshez, hatékonyan hasznosítani a tápanyagokat, gyorsan regenerálódni és megőrizni belső egyensúlyát még a legnagyobb versenyhelyzetben is. Mert az izmok erejét végső soron nemcsak az edzés, hanem az határozza meg, hogy a szervezet mennyire képes táplálni, védeni és újjáépíteni őket.
